Harmadik fejezet
Otthon végig ezen gondolkodtam, hogy vajon mit akarhatott tőlem.
Anya már hazajött, de én még mindig nem tudtam kiverni a fejemből a történteket.
- Szia anya.
- Szia, kicsim, na, mit vettél?-kérdezte anyu belépve a szobámba.
- Ruhákat.
- Figyelj Susan, vendéget várok. Ha gondolod, addig elmehetsz a barátaiddal-mondta anya.
- Oké, hányra jöjjek haza?- kérdeztem és próbáltam nem mutatni, hogy meglepődtem.
- Fölhívlak, ha indulj haza-válaszolta.
- Jó, akkor Aprilel és a többiekkel elmegyünk bulizni-mondtam.
Elindultam Aprilhez. A levegő egy kicsit hűvös volt, majdnem megint esőre állt. Furcsán éreztem magam, feszülten figyeltem körbe magam köré.
- Szia April, ráérsz este?
- Szia Susan, rá, de miért?
- Össze kéne hívni a többieket és elmenni bulizni-válaszoltam.
- Oké, gyere be és hívjuk fel őket-mondta.
Felmentünk a szobájába, előkerestük a telefonszámokat és elkezdtünk tárcsázni.
Miután mindenkit felhívtunk elkezdtünk készülődni. Egy fél óra múlva elindultunk a megbeszélt találkozó hely felé. Nyolcra beszéltük meg a találkozót, de már mindenki idő előtt ott volt. Köszöntünk egymásnak és bementünk. Hatalmas volt a tömeg, alig fértünk be.
A hangulat a tetőfokon volt, pedig még nem volt korán.
- Ez nagyon jó - kiabálta Debbie.
- Gyerünk srácok, táncoljunk-mondta Erin.
- Menjünk-mondta April.
A buli fantasztikus volt. Erre a kis időre még a délutáni eseményeket is elfelejtettem, az összes ezzel kapcsolatos gondolatokkal együtt.
Hajnali kettőig buliztunk és mivel még nem volt kedvünk hazamenni elmentünk a közös házunkba. Ez igazából egy kis faház volt, amit évek óta nem használt senki, viszont eldugott helyen volt.
Steve és Erin, egész úton veszekedtek valamin, ezért amikor odaértünk Erin nem engedte be őt. Steve kérte, hogy nyissa ki az ajtót, de Erin hajthatatlan volt. Végül mikor sikerül meggyőznünk őt, kinyitotta az ajtót, se Steve már nem volt ott. Elindultunk, hogy megkeressük, gondoltuk elindult haza. Épp úgy döntöttünk, hogy feladjuk a keresést és visszaindulunk a házba, amikor eltűnt Debbie. Nagyon megijedtünk, ezért visszasiettünk a házba. Nem tudtuk, hogy mit mondunk majd Debbie és Steve szüleinek.
Úgy döntöttünk, hogy ezt majd reggel megbeszéljük, de addig is aludjunk egy kicsit.
Már mindenki elaludt, csak én voltam ébren. Megfordultam, hátha el tudok végre aludni, amikor az árnyéból kilépett az a férfi, aki délután figyelmeztetett. Érdekes módon most nem ijedtem meg.
Fölálltam és közelebb sétáltam hozzá. Hirtelen megszólalt:
- Figyelmeztettelek, hogy ne gyertek ide többé, miért nem hallgattál rám? - kérdezte.
- Mit jelentsen ez az egész, mit keres maga itt? - kérdeztem vissza, válaszra sem méltatva őt.
- Hallgass rám! Reggel hagyjátok itt ezt a házat és soha ne gyertek vissza.
- De a barátaim - kérdeztem - velük mi lesz?
- Velük most ne törődj, értük egyelőre nem tehetsz semmit - válaszolta.
- Kérem, mondta el, hogy ki maga és, hogy mit akar tőlem-kértem már sokadszorra, de ő most is csak kitért a kérdés elől.
- Még nem mondhatom el, majd ha eljön az ideje, akkor mindent megtudsz. Egyelőre annyit jegyezz meg, hogy soha többé nem jöhettek vissza az erdőbe. Most mennem kell, még találkozunk, és azt ajánlom, hogy fogadd meg a tanácsom, mielőtt túl késő lenne. Viszlát!
- Várjon, ne menjen még! - szóltam, de addigra kilépett az éjszakába és eltűnt.
Úgy döntöttem, hogy reggel mindent elmondok a többieknek, mivel ez már nem csak engem érint.
Miután fölkeltünk összeszedtem minden bátorságom és elmondtam nekik mindent. Döbbenten fogadták a történteket, és egy darabig szóhoz sem jutottak. A csendet végül April törte meg:
- Miért nem mondtad el ezt korábban- kérdezte felháborodva.
- Először el akartam, de azt hittem, hogy csak bolondnak tartanátok, így végül meggondoltam magam. Most pedig azért mondtam el, mert rájöttem, hogy az életünkkel játszunk.
- Jó, és mit mondott tegnap az, az ember? - kérdezte Erin
- Azt mondta, hogy a többiekért semmit nem tehetünk egyelőre, de hagyjuk itt az erdőt, mielőtt túl késő lesz.
- Szerintem tegyük, amit mond - jelentette ki Mike.
Mindenki egyet értett vele. Így hát összeszedtük minden holminkat, amit fontosnak tartottunk és otthagytuk a házat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése